2. nap (08.21): Vodka, sor, Lenin, eső, szerencse, Kreml, migránskártya, kocsma

A kis csapat először ébredt Moszkvában, hogy tovább folytassa a város felfedezését, ahogy az első napon is a másodikon is a vodkagőz lebegte be a túrát.

Gyors reggeli – vodka + szenyó

A második nap mindenki erőtől duzzadva tömi magába az előző este vásárolt reggelijét, hogy a lendület egész nap kitartson. Ennek jegyében a szokásosnak mondható reggeli vodka is lecsúszik. A banda már indulásra is kész. A terv megszületett (sok sorbaállás miatt mintha kevés lenne a program): Vörös tér, Lenin mauzóleuma, Kreml kiállítás, ebéd, igazi orosz kocsma. Nem teljesíthetetlen, de azért nem egyszerű.

Vörös tér és „tízórai”

A Vörös térre vezető út hosszú és rögös (lásd a csatolt képen, amit a Google valamiért rosszul tervez le), így mindenképpen szükség van frissítőre: Prazdnichnaya vodka + citrusos zöld tea. Nem nagy választék van kis kiszerelésű vodkákból és el is vannak zárva (a feles, és hétdecis nem), így úgy kellett kikérni az „tízóraira” való. Hozzá úgy gondolták, hogy valami citromos szénsavas valamit sikerült begyűjteni, nagyot tévedtek: zöldtea, szénsavmentesen, citrusos ízesítéssel, de legalább hideg volt.

Az első park, egyik félreesőbb padján „szisszent” a vodka, ismét szabadtéren, amit ugye az oroszok sem preferálnak, de nem problémáznak, jobb esetben. Rosszabb esetben 500-1.500 rubeles bírság lehet a jutalom. Tehát nem javasolt, DE hát ez egy ilyen nyaralás volt. Ment körbe a két dekás és a kísérő, a vége meg össze lett öntve, így pár korty maradt későbbre.

Ahogy célba ért a társaság a Vörös térre felhúzott hatalmas stadion fogadta. Augusztus 24 -szeptember 2 között katonai zenekarok léptek fel. A hét folyamán többször futottak bele egy-egy gyakorló orosz katonai zenekarba, akik egy ismerős dallamot játszottak:

Boldog Vazul-székesegyház

Az első célpont Lenin mauzóleuma volt, hiszen ott 30 perc és 1 óra sorbaállással kellett számolni, viszont a stadion megkerülése kisebb logisztikai bonyodalmat okozott, így a Boldog Vazu-székesegyháznál kötöttek ki. Itt jó turista módjára, ázsiaiakat megszégyenítő képkészítési sebességgel örökítették meg az impozáns templomot.

A nehezítő körülmények ellenére megtalálták a bejáratot és a sort is.

Lenin mauzóleuma – jelige: 1,5 percért több, mint egy óra sorbaállás = totál megérte

A sor vége a következő tér kapujában volt, ami a csatolt térképen is jól látható. A leírások 30-60 perc várakozást realizáltak, ami pontosnak is bizonyult. Statisztikák szerint, több, mint 2,5 millió turista látta már Lenint, ami a nyitvatartási idővel számolva percenként 60 embert jelent, hihetetlen szám.

Sokan türelmetlenek, így potenciális célpontok. Őket levadásszák a szélhámosok. Embereink szemtanúi voltak, ahogy egy „MILANO” feliratos pólójú orosz srác kiemel egy vélhetően orosz családot a sorból, hogy majd ő pénzért beviszi őket soron kívül. Az egész érdekessége az, hogy aki időben beáll a sorban tényleg az előbb vázolt időkereten belül bejut az, amúgy ingyenes látványosságra. Akik türelmetlenek sok pénztől szabadulhatnak meg úgy, hogy még be sem jutnak. Érdemes figyelni, nem mindig éri meg „okoskodni”.

A mauzóleum orosz léptékkel visszafogottnak tekinthető, de nem sokan mondhatják el magukról a világon, hogy a haláluk után ilyen tisztelet övezi. Amíg a mauzóleum kapuján belépne valaki még a volt államfők szobrait csodálhatja meg. A belépés után nem szabad beszélni, telefonálni, megállni. A helyiség rendjére több katona vigyáz, szinten viaszbábúként – nem mozdulnak, nem adnak ki hangot, szinte nem is lélegeznek, ijesztőbb látvány, mint Lenin teste.

Lenin mozdulatlan teste is erőt sugároz. Az üvegen keresztül is jól látszik, hogy minden apró részletre odafigyeltek. Például pár évvel ezelőtt új ruhát kapott. Ha jól látta az Egy szakállas férfi, akkor egyik keze ökölbe, míg a másik nyitott tenyérrel lefele volt. Bélus szerinte a körmeit nem tudták megfelelően megőrizni az utókor számára és már a feketedés nyomai látszódtak rajta.

Mindent összevetve egy olyan élmény részesei voltak, amelyet nehéz szavakba önteni.

Orosz és amerikai ízek találkozása – Punch & Judy Pub

Az óra már elütötte a délt, így ebéd után néztek. Az előzetes listára felvettem éttermek közül egy a közelben volt, így azt vették célba. A Punch & Judy Pub nem egy tipikus orosz étterem, de a leírások alapján mindenképpen érdemes volt megnézni és megkóstolni az ottani ételeket.

Az első választás az Okhroska nevű levesre esett, amely főzés nélkül készül. Aprított zöldségek, némi hús a tál alján és rá vagy kvasz vagy tejföl kerül, egy kis speciális mustárral ízesítve. Egyöntetűen az egyik legehetetlenebb orosz kaja címet megkapta: a mustár sokat javított rajta, de a szénsavas kvasz miatt nagyon kusza képet mutatott. Joghurttal se lett volna sokkal jobb, DE ha nem próbálják ki, akkor sosem tudják meg, hogy ez nem való a hagyományos magyar ízlelőbimbójuknak.

Itt is sikerült félreérteni egymást: a pincér srác beszélt angolul, de csak Béluska kapott kést és villát az evőeszköz csomagba. Bélus és az Egy szakállas férfi nem. Eleinte csak furcsállották, DE miután a leves nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket egyre morcosabbak lettek. CSAK Béluska kapta meg a hambiját. A hibára felhívták a pincérsrác figyelmét is: még két hambit a gyorsabbikból.

Szerencsére nem volt akkor tömeg Bélus és az Egy szakállas férfi is neki tudott látni 10 perccel később a második fogásnak. A hambi semmiben sem különbözött a hazaitól, csak annyiban, hogy ez Moszkvában készült: a fekete buci nem újdonság, a hús médiumra sütve, steak buri.

Ha valaki szeretne biztosra menni, akkor a hambit bármikor bátran választhatja, DE a sülteket is nyugodt szívvel lehet rendelni. Az orosz ízeket nem tudnák nyugodt szívvel ajánlani, így azt csak fenttartásokkal.

Hatalmas zuhé

Már reggel érezhető volt, hogy le fog szakadni az ég. Egy kis szemerkélésbe a Leninre várva is sor került, DE az igazi zuhé ebéd után következett be. Teli pocival épp az őrségváltást bambulták több száz ember társaságában, amikor egy-két csepp leesett. A már amúgy is morcos ég egyik pillanatról a másikra megnyílt és csak a gyors reagálásnak köszönhetően még időben esőkabátba bújtak, DE a vihar ereje és intenzitása egy bort előterébe szorította többedmagukkal hőseinket.

A zápor megtépázta a lelkesedést (az előrejelzések ismeretében nem érkezett váratlanul), DE ahogy tisztult az idő indultak a második állomásra a Kreml Armoury Chamber múzeumába.

Kreml – Armoury Chamber (Оружейная палата) kis szerencsével

A jegy 700 rubel volt és a kijelzőn látható volt, hogy az utolsó, 16.30-as beléptetésre már csak 8, 7, 6 … hely van. Szerencsére még időben álltak a sorba és az utolsó pillanatban, egyszerre meg tudták venni a 3 jegyet. A pénztáros is jelezte, hogy nagy mák volt, mert már csak 2 jegy volt, amikor a vásárlás történt. NAGY SZERENCSE.

Még volt majdnem fél óra, így a Kreml másik kapuja felé vették az irányt, ahol a szokásosnak mondható átvizsgálás után be is léphettek a falakon belülre. A kiállítás előterében még egy gyors pisiszünet, majd az Audio Guide átvétele utána (útlevél lead, migráns kártya zsebbe tesz) irány a terem. A hanganyagok egy általános iskolás szintjén mutatták be a kiállított tárgyakat pl. ebben a szobában lovagok láhatók a kornak megfelelő páncélban és fegyverzettel. Az orosz verzió érthetetlen volt, de biztos több hasznos információt tartalmazott.

Az orosz épületekre jellemző díszítettség és méretek voltak jellemzők mindenre: lovaskocsikra, díszes kódexekre, szobrokra, ruhákra, mindenre is. Viszont az Egy szakállas férfi rájött arra, hogy még mindig nagyon rühelli az ilyet. Egy darabig elnézi az szép holmikat, de legközelebb 700 rubelt nem fog kiadni egy ilyen múzeumlátogatásra. Mindent összegezve pozitív élményként könyvelte, amíg észre nem vette, hogy valami hiányzik.

Migránskártya probléma

Ha nem tudnád, hogy mi az a migránskártya, akkor röviden csak annyit kell tudni, hogy: az országba való belépéskor két példányban kerül kiállításra, amelyet a belépő aláírásával hitelesít. Az egyik a reptéren marad, a másik a belépőnél. Ezt mindig magánál kell tartani és a kilépésnél le kell adnia a reptéren. Ha ez nem történik meg, akkor 50-100$ értékű büntetésre, illetve Oroszországból való kitiltásra számíthat. Ha ezt még kilépés előtt pótolja, akkor kisebb büntetéssel és minimum fél nap elbukásával pótolni lehet.

Az Egy szakállas férfi a tárlatból kifele menet venné ki a zsebéből a migránskártyáját, DE sehol sem találja. Zsebek 5-ször átnézve, csomag kiborítva, de semmi. Irány vissza, hátha meglesz. Néni nem érti, az Egy szakállas férfi menne, nagy nehezen összeáll a kép és zöld utat kap. Ennyire még nem izgult – idegen ország, igazoló okmány elvesztés (ekkor még a büntetés mértékét sem ismert) – rohant vissza ellenőrizni a két helyet, ahol leült és kieshetett. Kapufa, sehol semmi. Nem adta fel, ment egy kört és láss csodát ott volt egy vitrin előtt. Lepörgött előtte az élete, 10 kilót fogyott, 1 macskaélettel kevesebb lett. Ezekután már csak az érdekelte, hogy legyen meg a napi vodka adag.

Vissza a szállásra kellően elfáradva.

Igazi orosz kocsma, magyar emlékekkel

A másnapi tervezés után arra az elhatározásra jutottak, hogy meg kell tapasztalni az orosz éjszakát egy igazi orosz kocsmán keresztül. A választás egy közelben található kocsmára esett 10-15 perc séta, nem vészes. Bármikor haza lehet kúszni, ha bármi baj történne, mondjuk vodkatúladagolás áldozataivá válnának.

A hely megtalálásával akadt egy kis gond, mert a moszkvai Google térkép néha olyan útvonalon akar célba juttatni, ami ellentmond a valóságnak. pl. a Vörös térhez vezető úton kerülőt javasol az egyenes út helyet, vagy itt nem enged át gyalog, pedig csak az autók útja korlátozott.

A lényeg, hogy sikeresen megérkeztek a kocsmába, ahol elvileg hatalmas dínom-dánomnak kellett volna lennie, helyette viszont csak lézengtek az emberek. A zenekar is pakolt, így minden jóról lemaradtak utazóink. Ha már ott voltak kikértek egy kör vodkát és hozzá valami orosz specialitást. Ismét nyelvi nehézségekkel kerültek szembe, hiszen a pincérnő törte az angol (kb. annyira, mint az Egy szakállas férfi), DE lelkesedéssel és kreativitással kitalálták a menüt. 3 pohár Russian Standard. 1 liter igazi orosz víz, és egy adag hering (krumplival és hagymával). A vodka jéghideg volt és teljes feles, így két részletben gurult le. A hal + kenyér + hagyma + krumpli kombináció követte a kortyokat.

A srácok a vodkaivás közben vették észre, hogy egy-két magyar címke is díszíti a falakat. Az egész hely olyan szürreális volt: itt-ott szobrocskák, címkék mindenhol, régi bicikli és régi minden + valami házibarcsák szökőkút. A képek magukért beszélnek.

A második kör vodka mellé már csak az asztalon hagyott kétszersült szerű, kocka formájú ropogtatni való ment. Ezt kört már egy másik pincér szervírozta, aki egy szót sem beszélt angolul vagy csak nem akart – nem is kapott borravalót.

Mielőtt lecsúszott volna a maradék vodka a biztiboy jelezte, hogy zárnának. Kifizették a cechet és tovább álltak.

11 után nincs pia

Mivel még alig múlt éjfél így arra gondoltak, hogy vesznek egy üveg vodkát. Ezt rontották el, hiszen 2003-óta 23.00 után nem értékesíthetnek alkoholt boltban, így hiába mentek be egybe, ami még nyitva volt nem jutottak vodkához. Szerencsére a szobában még volt 1,5 üveg. Sajnos az orosz éjszakával való ismerkedés érdeklődés hiányában nem folytatódott.

Linkgyűjtemény

Utcai alkoholfogyasztás

Vörös tér

Boldog Vazul-székesegyház

Lenin mauzóleuma

Punch & Judy Pub

Kreml – Armoury Chamber

Migránskártya

Vodka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..