1. nap (08.20): Repülés, szar kávék, metró bérlet, vodka, szállás, isike, Moscow City, orosz gyorskaja

19-én este közös találkozó Bélushnál, de végül Bélushka csak a reptéren csatlakozott. Este egy kis sör + szendvics gyártás másnapra, online helyfoglalás és egy leheletnyi alvás. Kijutás hajnalban kocsival, kocsit az őrzött parkolóban hagyva, irány a becsekk. Moscow trip: ON.

Repülés

Az Egy szakállas férfi több, mint 10 éve nem repült, 3 éve nem volt külföldön, így kicsit parázott (ahogy az előkészületek során is). Mondhatni olyan volt, mint szűz kissrác a kupiban. Itt egy útlevél ellenőrzés, itt egy csomagellenőrzés, itt várunk egy kicsit, ott várunk egy kicsit. Gyorsan, zökkenőmentesen ment minden, nem volt fennakadás. Beterelek a buszhoz, át a repülőhöz, hely elfoglalva és indulás, 2:15 az út.

Megérkezés

Végre vége a repülésnek, de jön az első találkozás az orosz adminisztrációs rendszerrel. Ahogy Európában, úgy náluk is van külön beléptetés, 5-ször annyi kapuval és negyedannyi emberre. Nem volt szerencsés érkezés, mert egy másik gép is dokkolt. Egy rakat tádzsikisztáni minden „sornál”. Vicces volt, amikor az egyik orosz határőr tényleg sorba rendezte őket: addig maradt előttük, ameddig a kupacból sorszerűség nem lett.

A beléptetés menete a következő:

  1. Sorra kerülsz előre lépsz a vámoshoz, aki egy dobozban ül
    • az üvegen felméretezve, hogy lássa mekkora ember áll előtte
    • mellett egy kapu
    • egy sor ilyen box egymás mellett, ameddig a szem ellát
  2. Átadod az útlevelet
  3. Nézegeti, méregeti, nagyítózza, lecsekkolja a vízumot
  4. Ha minden rendben, akkor jöhet a migráns kártya (ennek majd később lesz szerepe)
    • két részből áll: egyik marad, a másik az útlevélben
    • mindkettőt alá kell írni
    • kilépésnél le kell adni
  5. Nyílik a kapu és beléphet az illető az országba
  6. Csomag ellenőrzés

Az Egy szakállas férfi és Bélushkái végigmentek a listán és bebocsátást nyertek Oroszországba.

Mit lehet kezdeni a reptéren?

Az első és legfontosabb feladat orosz SIM kártyát venni. Ez azért elengedhetetlen, mert 500 Rubelért (kb. 2.500 Ft, minden számításnál az 5 Ft = 1 Rubel képletet használja az Egy szakállas férfi – egyszerűbb így) van orosz szám (nem lett használva) és hozzá 15 GB net, ami nélkül elég nehéz lenne Google Maps segítségével közlekedni.

Vonat

Amíg a vonatra vártak hőseink megkóstolták az orosz automatás kávét és teát. Bélushkák nem voltak elájulva, sőt a kávé nevet sem használták arra a forró italra. (a meglepetést az okozta, hogy az ismert alja kávégépeknél is ezerszer rosszabb volt). A vonat valószínű a VB miatt lett felújítva – teljesen új, 2 emeletes vagonok, tisztaság, rend és rengeteg embert. 950 Rubel (~5.000 Ft) / 3 fő egy 35 perces útért. Mennyi lett volna taxival vagy transzferrel?

Moszkvai „BKV Bérlet”

A vonat első és egyetlen megállója egy nagyobb vasútállomás volt. A kávéteszt második próbája már egy igényesnek nevezhető helyen esett meg. Minőségi kávégéppel készült kávét értékelt a zsűri, DE a 3 napos zaccból nem készülhetett jó nedű, pont ahogy a mondás is tartja.

Itt szerezték be a „BKV bérleteket” is. Nagy nehezen kisilabizálták, hogy melyik típusú lehet a legjobb opció, DE mivel sikerült az orosz ablakhoz odaállni, így az első nyelvi problémával is szembe kerültek. Szerencsére egy csinos orosz hölgy sietett a társaság megmentésére és kért 3 db 7 napos bérletet, amivel korlátlanul lehet használni az orosz BKV-t. Az Egy szakállas férfi nem tudja milyen rendszer volt a VB előtt, de nem lepődne meg, hogy hasonló, amit egy kicsit kipofoztak.

Amúgy a rendszer csodálatos: kapsz egy kártyát, amit lehúzol, ha valahova be akarsz jutni és kész. Ellenőr sehol, DE a mozgólépcsők végén (lent) egy biztiboy ül a kis dobozában és nézi a kamerákat. Mindenhol fémdetektor, sok helyen rendőrök vagy biztonsági őrök is lézengenek.

Pénzváltás

Az előre váltott rubel fogyóban volt, ezért szükség volt egy pénzváltóra. Az első helyről sikeresen elzavartak, hogy ők nem foglalkoznak dollárral. A társaságban ekkor egy kicsit megfagyott a szar, nem erről volt szó. Szerencsére gyorsan váltották egymást a bankok a környéken. A megoldást ráadásul az Unicredit biztosította. Fejenként 300-300$-t rubelesítettünk (megjegyzés: ez nagyjából ki is tartott a hét végéig, 20$-ra volt szükség a reptéri vodka vásárláshoz).

Vodka vásárlás – Beluga

Az Egy szakállas férfiben és Béluskáiban egyre erősebb belsőkényszer lett úrra. Már több órája Moszkva utcáit koptatják, de még egy jó orosz (DE még rossz orosz) vodkát sem kóstoltak. Gyorsan orvosolni kell a problémát. Az instrukciók alapján a Huszki és a Bajkál volt a két célpont, végül a kedves orosz italboltos hölgy hathatós segítségével végül a Belugára esett a választás (hőseink ekkor még nem sejtették, hogy a reptéren már nem ilyen került a kosárba).

DE megosztotta saját szokásukat is: a „macis” (már az üvege is magyar kommersz bármit idézte, erre a legolcsóbb matricával volt felnyalva a Maci a mackósajtról) vodkából – az alsó polc legaljáról – egy-két üveggel megpakolva indulnak moziba vagy épp a csillagokat nézni – ájulás bódulás a köbön.

A megszerzett meleg vodkát egy kis tó partján (viszonylag forgalmas környéken, magyarosan) hideg szénsavas ásványvízzel (citrom nélkül) vodkaszódaként ízlelték. Alapvetően nem volt rossz, de egy kis hűtést elbírt volna ez a tényleg minőségi vodka. Alapnak nem volt rossz.

Szállás elfoglalása

A tavacska pár perc sétára volt a szállástól, amit időben el is tudtak foglalni, igaz a pótágyazás és a takarítás még nem volt teljes, mondhatni sehogy sem állt. Az orosz takarítónő pont olyan karakter volt, mint ahogy azt bárki elképzelné: zömök, kicsit mogorva, alacsony, házsártos és csak oroszul tudott. Nagy nehezen megértették vele, hogy jó lenne, ha meg lenne a 3 ágy és a hozzá tartozó ágynemű, valamint a tiszta törölköző szett sem lenne hátrány. A kis intermezzo nem okozott fennakadás, így indulhatott a város felfedezése.

Egyetem – Moscow State University felhőkarcoló (The Seven Sisters)

Az első célpont a Hét testvér egyike a moszkvai egyetem meglátogatása volt. Ahova viszonylag kacifántos utazás vezetett: metróval egy plázához, a plázától egy busszal az egyetemig. Az út hosszú volt és megfáradt utazóink kis híján a buszon maradtak, a korai kelés és repülés nem hagyta a testüket nyomtalanul. Az épületet nem volt nehéz megtalálni hiszen egy hatalmas felhőkarcoló, amely Moszkva felett tornyosult. Az első képek mégsem erről a monumentális épületről készültek, hanem egy ritkaságnak számító körlámpás régi Ladáról. Utazóink kis naivan úgy gondolták, hogy belülről is megnézik az egyetemet, mint ahogy azt otthon tették volna, DE a már megszokott fémdetektor és két őr állta az útjukat. Hiába próbáltak bekéredzkedni az őrség útjukat állta hivatalos okmányok nélkül. Sajnos az útlevél migránskártya nem minősült megfelelő kombinációnak.

Marad az elsunnyogás és az épületkomplexum külső megtekintése. Ez se volt kis feladat, hiszen a 182 méter magas, 36 emeletes épületet fényképezni szinte lehetetlen. Vagy az ember vagy a fél épület nincs a képen vagy egyszerűen értékelhetetlen az eredmény. Szerencsére Bélus zseniális fotográfus és megoldotta a lehetetlent, méghozzá több élvezhető kompozíció is készült.

Szerencsére az útvonal tervezéssel nem volt gond, így a következő állomás irányába csak egy hatalmas téren kellet átjutni, amit éppen nagy erőkkel újítottak fel, várhatóan a szeptemberi iskolakezdésre, amit nagy állami rendezvénnyel indítanak. Nem meglepő, hogy a modern eszközök mellett egy ZUK is lencsevégre került. A tér végén Moszkva városa terült el. Jól kivehető volt a nemsokkal ezelőtt befejezett VB egyik emblematikus stadionja a Luzsnyiki Stadion, illetve a következő célpont: Moscow city.

Moscow City Center

Légvonalban nem tűnt nagy távolságnak elérni, viszont helikopter hiányában a legközelebbi trolit kellett választani. Szerencsére a pontos időzítésnek hála, alig kellett pár percet várni. A troli útja a Moszkva folyó partján vitt, így a tervezett hajókázás már az első nap egy drága úri hóbortnak tűnt, hiszen mit tudott volna még mutatni?

A Moszkva folyó másik partján állt meg a troli, így volt lehetőség még nézelődni míg elérték a végső állomást. Hatalmas kontraszt volt a modern, új felhőkarcolók és a Magyarországon is ismert paneldzsungel között. Mielőtt átkeltek volna a folyó feletti gyalogos hídon és bevásárlóközponton (milyen érdekes, hogy Budapesten is szeretnének egy ilyet) még lőttek egy-két jól beállított képet az amerikai mintára és stílusban épült felhőkarcolókról. Ezek megjelenése annyira modern és mindentől elrugaszkodott volt, hogy gyakorlatilag csak a hűtésük és fűtésük felemésztette egy kisebb város energiaszükségletét, de ezt feláldozták a kapitalizmus oltárán és hogy megmutassák, hogy nekik is megy, ami nyugaton.

Minden előítéletet és logikus gondolkodást félretéve elmondható, hogy az emberi kreativitás és építkezés csúcsa, amit ez a kerülete mutat Moszkvának. Nappal szép, de igazán csak éjszaka mutatja meg, hogy mennyire monumentálisak a kivilágított felhőkarcolók. A képek magukért beszélnek, igaz?

A kivilágított zebra csak hab a tortán. Magyarországon mikor lesz ilyen? Az egész zebra és az átkelő mindkét fele szinte nappali fényben úszik, hogy a gyalogosok biztonságban átérhessenek. Mondjuk 20 percig ezt nézni annyira nem volt érdekes, mert az orosz buszsofőrök sem veszik fel a buszra futó turistákat.

Orosz gyorskaja – Teremok (“Теремок”)

Az előzetes tervek szerint az irodaházak között kellett volna megtalálni egy nagyon jó éttermet, amely még árban is megfelelt éhes turistáink igényeinek. Ellenben a sznobéria minden eleme megtalálható volt a környék éttermeiben, így jobbnak látták másfele venni az irányt. Szerencsére a felhőkarcolók között megbúj egy apró 5 emeletes kisebb pláza (párszor nagyobb, mint az Aréna Budapesten). Itt már nem volt mese enni kellett. Az ismerősök felhívták a figyelmet arra, hogy az itthon ismert gyorskajáldák elkerülendők (KFC, McDonald’s) Moszkvában, így más elemózsia után kellett nézni. Szerencsére a Teremok nevű igazi orosz gyorsétterem láncban megtalálták a számítást.

A nyelvi akadályokat könnyen letudták, hiszen volt angol étlap, amin szépen végig lehetett mutatni, hogy mit akar a „nem orosz” állampolgár. A menü a követkeőz volt: borscs (ezt mindenképpen ki kellett próbálni), palacsinta – húsos, gombás, tejfölös töltelékkel (ez tűnt emberi fogyasztásra alkalmasnak) és Coca-Cola (csak a biztos), illetve egy kvasz Béluska részéről. Ez amúgy üdítő, ami állagára és megjelenésére egészen kólás, DE mégsem az.

Jó döntés volt a Teremok – két legyet egy csapásra: orosz étteremlánc teszt: pipa, borscs kóstolás: pipa. Mondjuk bármi az lett volna annyira éhesek voltak már, hogy bármit megettek volna.

Hazaút és bevásárlás reggelre

A felhőkarcolók árnyékából kiérve busszal indultak a szállás felé vezető metrómegálló felé. Ahogy elfoglalták a helyüket a buszon arra lettek figyelmesek, hogy a kapaszkodóba két USB csatlakozót építettek (1A és 2A), hogy ment közben is lehessen tölteni az okoseszközöket. Utazóink ki is használták az adódó lehetőséget, mert a hotspot telefon és a powebank is megadta magát.

Mielőtt metróra pattantak volna gyorsan bevásároltak egy éjjel-nappaliban:

  • drága kockakenyér
  • gombakrém
  • felvágott
  • kockasajt
  • citrom (a vodkaszódához)
  • sör
  • édesség

Metro gyorsan robog a szállásig. Gyors zuhanyzás, bár az első lépést elég nehéz megtenni. A lefekvéshez egy jó kis vodka szóda dukál. Hozzá lehet szokni. Mozgalmas nap volt, szép nyitány.

Linkgyűjtemény

Areoexppress

Metro – moszkvai „BKV Bérlet”

A Hét nővér

Moscow City Center

Orosz gyorskaja- Teremok (“Теремок”)

Vodka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..