5. nap (08.24): Vodka, hűtőmágnes, Vörös tér, Kreml, újabb steak, irány haza

Elérkezett az utolsó nap: ez részben fájdalommal, részben örömmel töltötte el a csapatot. Mozgalmas 5 nap volt, ahol egy percre sem volt megállás. Jó ez nem igaz, mert sok km került a lábakban, de összességében chill és gastro jellemezte a kiruccanást. Hőseink voltak már a Kreml-ben múzeumot nézegetni, DE most Putyin bácsi kertjébe is be akartak jutni.

Vodka a beteg gyomorra

A szokásos vodka helyrepattintott sok mindent. Az Egy szakállas férfi elfogyasztotta az utolsó adag vodkát a hűtőből, mert meghagyni nem szerették volna, DE a szobát el kellett hagyni, hogy a következő lakók azt délután átvehessék. Hűtő üres, fürdő és szoba átnézve, semmi sem maradt ki a táskából. Szerencsére a portán jófejek volta, így elzárták a csomagokat, amelyek nem kellett egész nap cipelni. Természetesen semmi érték nem maradhatott ott, biztos, ami biztos alapon.

Hűtőmágnes

Az egyik legnagyobb feladat az volt, hogy szuvenírt szerezzünk Bélushnak, aki azt találta ki, hogy neki hűtőmágnesek kellenek – jó döntés volt: kicsik voltak, helyi mintával és viszonylag olcsón hozzá lehetett jutni. A helyzetet bonyolította, hogy hiába járt az ember kiemelt sétáló utcákon nem volt az a bazárfeeling, mint Budapesten, hogy nem is tudod hova kapd a fejed a sok gagyi magyar zászlós izé elől.

Szerencsére Az Egy szakállas férfi még előző nap kiszúrt egy „kínai bolt szerű” üzletet, ahol egy-két szuvenír volt az ablakban a szállástól szó szerint egy köpésre, így volt egy biztos pont. Nem volt nagy a választék, de hozta a kötelezőt a hely, így letudták a kötelező kacatvásárlást.

Ki gondolta volna, hogy a Vörös tér egy igazi bazár

A Vörös-tér volt a következő célpont hiszen azon keresztül vitt az út a Kremlbe. A zenés falunap próbái folyamatosan zajlottak a térre – Lenin Mauzóleuma mellett- felhúzott hatalmas stadionba, amit hazánk vezetője is megirigyelt volna. Mellé rittyentettek egy kis „húsvéti” vásárt is, rengeteg bódéval. Az előző napokban a társaság nem szúrta ki, hogy itt csak szuvenírt árulnak, mert valahogy sikerült mindig olyan időben ott járni, amikor még vagy már nem voltak nyitva. FONTOS tapasztalat, hogy egy hagyományos „húsvéti” vásáros faházsor, az tényleg az és ott bizony lehet szuvenírt venni.

Kreml túra Putyin bácsira várva

Már délelőtt nagy tömeg volt, nagyobb mint az előző napokon. Ez lehet a péntek miatt volt és azért, mert már aznap este előadást tartottak a vörös téri stadionban. A lényegen ez sem változtatott: át kellett vágni az egész téren és a parkon, hogy a legnyugatibb – ez azért elég szarul hangzott – sarkába lévő kaput elérje a társaság. A parkban az ismert jegyértékesítőnél meg kellett venni a Kreml körtúra jegyeket, igazi rablás volt. Mennyi panasz érkezne, ha mondjuk a Kossuth téren vagy a Budai várba sétálásért belépőt szednének? Le kellett nyelni a békát.

Mondjuk megérte körbe nézni a Kreml falai között, mert volt ott minden:

  • őrség mindenhol
  • hatalmas bronz szobrok
  • több régi templom, amelyek többségébe ingyenesen be lehetett menni nézelődni (volt extra belépős is, de azokról nincs infó mivel Az Egy szakállas férfi ingyen se nagyon ment be)
  • hatalmas elkerített tér (körbe volt kerítve és kijelölt útvonalak voltak, ahol lehetett közlekedni és aki belépett azt az egyik őr fütyülve, üvöltve terelte vissza a megfelelő folyósokba)
  • meg lehetett csodálni Putyin bácsii páncélozott személygépkocsi flottáját , ami ezen a placcon parkolt, ezért is volt elkerítve (20-30 autó, nagyrészt telepjárók és masszív járművek a kísérőknek, valamint „pácélos főni védő limuzin hajók”, mellettük készenlétbe a speciális egység, állig felfegyverezve) hiába várták Putyin bácsi nem tette tiszteletét
  • gondozott parkok: árnyékos, pados, nyugodt.
  • az egyik helyről rá lehetett látni a főni helikopter leszállójára is, ahol az egyik állásban állt is egy madár

Alapvetően egy sima terepszemlével ért fel, semmi extra szolgáltatás, DE végül úgy érezték nem lett volna szabad kihagyni. Egy nagy probléma volt, ami az egész hétre jellemző volt, hogy mindenhol ázsiai turistacsoportok flangáltak, akiket folyton kerülgetni kellett. Rosszabb esetben kivárni mögöttük a sort. Volt, hogy egész útszakaszokat zártak le a múzeumokban, de szabadtéren is élő falat alkottak.

Ha már olcsó és jó a steak: Zaryadye Gastronomic Сenter

Mondhatni visszatérő vendégként érkezte a Zaryadye Gastronomic Сenterbe az éhes utazók, DE a 2. alkalom még nem tekinthető egy igazi törzsvendég ismérvének. Rutinos steak választás történt hiszen most már nem kértek extra öntetet, sem köretet – a hús meg adott volt. További különbséget jelentette a sör mellőzése, egy igazi orosz Coca-Cola-val kísérték le az ebédet. A minőségben ismét nem kellett csalódni. A késői ebéd után nem volt más hátra, mint időben kiérni a reptérre, kijelentkezni az országból, becsekkolni a járatra és haza repülni. Milyen egyszerűen hangzik, ugye? Az is lehetett volna.

Irány haza: Moszkva Vnukovó reptér – Budapest

Fel kellett venni még a letett csomagot, ami remélhetőleg biztonságban és egyben csücsült a raktár padlóján. Természetesen nem volt semmi gond, így már csak a reptéri vonatot kellett elérni. Mivel nem lehet a repülőre Duty free-n kívül vásárolt alkoholt felvinni, így még egy kis rubelt kellett váltani, mielőtt elindultak a Moszkva Vnukovó reptérre.

A metró elvitt a vasútállomásig, ahol ismét a csúcsmodern 2 emeletes vonattal roboghattak közel 50 percet a reptérig – megcsodálva az orosz valóságot: hol egy kastély, hol egy putri, hol egy erőd, hol egy világváros.

A kiléptetésnél nem volt akkor sor, mint befele, mert nem egyszerre támadta be az ablakokat a 2-3 repülő utasbázisa. Így sem volt stresszmentes a kilépés, mert az üveg mögött ülő csodálatos szőke teremtmény a szemével is tudott ölni.

  1. Útlevél és migránskártya átad
  2. Testmagasság és kép ellenőrzés
  3. Csúnyán nézés
  4. Valamit írogat
  5. Végül tovább enged

Mit tehetett volna? Bármit.

Duty free a faszom

A világ legnagyobb átbaszása a Duty Free, de ez nem újdonság.

Egy hátizsákos utazónak mindig kompromisszumot kell kötnie:

  • Vagy többet fizet a poggyászért
  • Vagy azt visz haza, ami még megfizethető és van a Duty free-ben

A legnagyobb szopatások:

  1. Drágább vodka: miért is kerülne ugyanannyiba a vodka, mint az 50 percre lévő városban? Azért, mert az utasok utolsó lehetősége, hogy bármit is vegyenek. Nem hülyék. DE azért, hogy a magyar árakkal legyen egyenlő?
  2. Kicsi vodka választék: nem volt megfelelő fajta vodka. Vagy a túl sznob kategóriából vagy a totál átlagosból lehetett volna választani. Így aztán az utóbbiból került ki egy vállalható, DE mint később kiderült Magyarországon jobb áron kapható. Vicc.
  3. Euróban számolnak és szarul váltanak: már a vodkaválaszték és az árazási struktúra is kibaszta a biztosítékot erre dobott még egy lapáttal a váltási rendszer.
    Duplán szopatás:

    1. a papír rubelből sok apró lesz, amit nem lehet visszaváltani
    2. rossz árfolyamon váltották a rubelt euróra
  4. nem volt az a vodka, amit kerestünk

Nagy nehezen sikerült azért a vásárlás és már csak a repülőt kellett kivárni, ami természetesen a rossz repülési viszonyoknak köszönhetően 1 óra késésbe került, amit aztán szerencsére tartani is tudtak. Örömteli esemény volt, hogy nem lett több.

A repülés zavartalanul zajlott. Éjfél után könnyed landolás, de Az Egy szakállas férfi füle irtózatosan bedurrant és ez az állapot közel 1 hétig fennmaradt.

A parkolójegy is futotta még, de fél óra extra késéssel rá kellett volna fizetni. A túra utolsó állomása egy bohócos étteremlánc egyik egységéhez vezetett, aztán Bélush előtt Bélushkát dobta haza, aztán Az Egy szakállas férfit is.

Hosszú hét volt, de minden percét megérte.

Linkgyűjtemény

Kreml

Zaryadye Gastronomic Сenter

Vodka

Vnukovói nemzetközi repülőtér

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..